Nálunk a Fővárosi Tegyeszben működnek olyan otthonok, ahol gyerekek, kamaszok és fiatal felnőttek élnek.
 

A Befogadó Otthonba azok a gyerekek és kamaszok kerülnek be, akik valamiért, rendszerint átmenetileg, nem élhetnek a saját családjukkal. Ők 18 év alattiak, óvódások vagy iskoláskorúak. Legtöbbször a lakóhelyük szerinti gyámhatóság dönt úgy, hogy el kell jönniük otthonról és gyermekotthonba kell kerülniük mindaddig, amíg családjuk nem tudja őket tovább nevelni. Vannak olyan gyerekek is, akik szülők nélkül maradnak hirtelen vagy ők maguk döntenek úgy, hogy inkább eljönnek otthonról. Számukra is van hely a Befogadó Otthonban, az ott dolgozók segítenek tisztázni a helyzetüket és próbálnak megoldást találni.
 

Minden gyerekkel kapcsolatban, aki a Befogadó Otthonba kerül, a nevelők és más segítők beszélgetnek a családdal, szülőkkel és együtt kitalálják mi is történjen, hogy újra együtt élhessenek, és a gyerekek hazakerülhessenek. A felnőttek megkérdezik magát a gyereket is arról, ő mit szeretne a legjobban, ő mit gondol arról, ami történt vele, és ő hogy érzi magát. A felnőttek aztán egy tanácskozáson megbeszélik, megtervezik mi is történjen. Eközben a gyerekek a Befogadó Otthonban laknak, az óvódások számára bent vannak óvodai foglalkozások, az iskolások legtöbbször a régi iskolájukba járnak vissza. Fontos, hogy a gyerekek találkozhatnak, beszélhetnek a szüleikkel, és a testvérek együtt vannak a Befogadó Otthonban is.  A Befogadó Otthonban minden nevelő és minden felnőtt dolga az, hogy segítsen a gyerekeknek, hogy gondoskodjon arról, hogy minél jobban érezze magát a családjától távol. Beszélgetésre, vigasztalásra gyakran van szüksége a bekerült gyerekeknek, ez természetes és mindenki tudja ezt. A csoportnevelőkhöz, pszichológusokhoz bátran fordulhatnak a gondjaikkal a gyerekekkel. A nevelők gyakran szerveznek programokat, kirándulásokat, kézműves és művészeti foglalkozásokat a gyerekek számára. Fontosnak gondoljuk azt is, hogy ez egy csoportban élő gyerekek jól kijöjjenek egymással, jó kapcsolatokat, jó ismeretségeket kössenek az otthonban.    
 

A Befogadó Otthonban a gyerekek nem maradnak sokáig, csak addig, amíg ki nem derül, gyorsan haza mehetnek-e vagy hosszabb idő szükséges ahhoz, hogy az otthoni körülmények vagy más dolgok megváltozzanak. Előfordul, hogy várhatóan két hónapnál hosszabb idő kell a hazakerüléshez, mert a szülők helyzete hosszú ideig még nem teszi lehetővé ezt vagy igen rossz a gyerek kapcsolata a családjával vagy nagyon nehéz helyzetben van a család és sok idő, segítség kell nekik ahhoz, hogy újra nevelhessék a gyereküket. Ilyenkor a gyerekek a Befogadó Otthonból nem haza kerülnek, hanem egy olyan gyermekotthonba vagy nevelőcsaládba, ahol egészen addig maradhatnak, amíg a körülmények lehetővé teszik hazakerülésüket. Ez néha csak nagyon hosszú idő elteltével következik be, van olyan is, amikor egy gyerek egészen 18 éves koráig gyermekotthonban vagy nevelőcsaládban marad. Fontos, hogy a gyerekek ezekben az esetekben is találkozhatnak szüleikkel, testvéreikkel, családtagjaikkal. A gyerekek a mindennapokban felmerülő problémáikkal bátran fordulhatnak nevelőikhez, az otthonvezetőhöz, gyámjukhoz. Ha úgy érzik, velük nem tudják megbeszélni problémáikat, akkor is vannak felnőttek, akik segítenek. Minden gyerekkel kapcsolatosan dolgozik gyámi tanácsadó a Fővárosi Tegyeszben. A gyámi tanácsadó a gyerekek gyermekotthonban, nevelőcsaládban felmerült nehézségeivel, gyámjukkal való problémákkal, a családdal való kapcsolattartás gondjaiban tud a gyerekek segítségére lenni. A Fővárosi Tegyesztől és a gyermekotthonoktól is független személy a gyermekjogi képviselő. Fogadóóráin és telefonon felkereshető, tőle is lehet segítséget kérni minden olyan esetben, amikor egy gyerek úgy érzi, nem bánnak vele méltóképpen, akadályoztatva valamilyen jogának gyakorlásában. (Bővebben a gyermekjogi képviselőkről.)

 

A Fővárosi Tegyesz Utógondozó Otthonában olyan 18 év feletti fiatal felnőttek (férfiak) élnek, akik gyermekotthonban vagy nevelőcsaládokban váltak nagykorúvá és önállóan – lakhatási, létfenntartási problémák miatt – még nem tudnak élni. Ők maguk kérik azt, hogy az Utógondozó Otthonba kerüljenek. Vállalják az otthon szabályait, az együttműködést az utógondozóval.